Tudástár

Ne dobd el a textilt!

A divat az önkifejezés egyik legfontosabb formája sok ember számára. Öltözködésünkkel sok mindent üzenhetünk magunkról, ezért fontos szerepet tölt be szinte mindenki életében. A jól csengő márkák, webshopok, színes címlapok és a csillogó divatbemutatók mögött egy hatalmas iparág áll, amely több mint 1,5 millió embert foglalkoztat csak itt Európában. Így a textilipar az EU gazdaságának jelentős ágazata a forgalom, a foglalkoztatás és a szektorban működő vállalatok szempontjából is. 2019-ben az európaiak átlagosan 600 eurót költöttek ruházatra, 150 eurót lábbelikre és 70 eurót háztartási textilekre. Ez 2020-ban a Covid19 világjárvány miatt a ruházatra, de főként a lábbelikre vonatkozóan jelentős csökkenést mutatott, mivel a korlátozások miatt a többség otthon töltötte idejét. Az otthon töltött idő növekedése miatt viszont a háztartási textíliák forgalma esetében emelkedés volt megfigyelhető.
A textiliparnak azonban van egy olyan oldala, ami riasztó képet fest elénk. Hiszen a textil- és ruhaipar az egyik legszennyezőbb ágazat, az építőipar, a közlekedés és az élelmiszeripar mellett. Ennek az ágazatnak minden szakasza jelentős környezeti hatással van bolygónkra: a termeléstől a kereskedelemig, a felhasználástól a megsemmisítésig, amely az esetek több mint 85%-ban égetést vagy hulladéklerakóba történő elhelyezést jelent.

Termelés – erőforrások használata

A textilipar az egyik legnagyobb nyersanyag- és a víz-felhasználást igénylő ágazat. Egy farmernadrág előállításához 7000 liter, míg egy póló előállításához 2700 liter tiszta vízre van szükség, ami megegyezik egy ember 2,5 éves ivóvíz fogyasztásával.
A ruházati alapanyag gyártás összetevőinek előállítása is jelentős környezetterheléssel jár sajnos még a természetes rostok esetében is. Hiszen ehhez is szükség van termőföldre, műtrágyára, rovarirtó és permetezőszerekre. Ám kétségtelenül a legszennyezőbb a szintetikus poliészter és elasztán alapanyag gyártás, ami szinte kizárólag súlyosan szennyező kémiai eljárásokkal kerül gyártásra. Egy tonna textil vegyi gyártása során körülbelül 15-35 tonna CO2 keletkezik. Képzeljünk el egy magas telefonoszlopot, nos ennyi helyre lenne szükség egy tonna CO2 tárolására.

Felhasználás – Kereslet és a mikroműanyagok

A textiláru megvásárlásától egészen addig, hogy használni tudjuk az adott terméket (ha a kiszállítási szakaszt nem vesszük figyelembe) energia víz, és mosószer felhasználása is szükséges. A mosás során vegyszerek és mikroszálak kerülnek a szennyvízbe. A textíliák mosása az élő vizekben található elsődleges mikroműanyag 35%-ért felelős, ami 50 milliárd palack műanyagnak felel meg.

Miután már nem használjuk

Évente átlagosan egy Európában élő ember 26 kg textíliát fogyaszt el, amelyből 11 kg-ot csak 7-8 alkalommal használ és utána kiselejtezi. A kidobott textíliák főleg hulladékégetőbe vagy -lerakóba kerülnek és mindössze csak 10%-uk marad a piacon újrahasználható textilként. Emiatt az Európai Unió 2025-ig szeretné elérni, hogy a textil is elkülönítetten kerüljön begyűjtésre a műanyag, fém és papír hulladékok mellett.

Ne felejtsük el, hogy megunt ruháinkkal másoknak is segíthetünk. Családunkban, közösségeinkben biztosan élnek olyanok, akik szívesen fogadják azokat a textilárukat, amelyekre nekünk nincsen szükségünk. Ha pedig ezzel külön nem szeretnénk foglalkozni, akkor az interneten számos olyan segélyszervezetet találunk, amelyek segítenek abban, hogy régi ruháinkkal másoknak okozzunk örömet.